7. fejezet

Heyy babes! Ugyan jó sok késéssel, de meghoztam az új részt. Wow, az előző részhez 16 következő pipát kaptam, aminek wáááá de örültem :D És természetesen a komiknak is. Remélem ide is legalább annyit kapok. 
Tényleg, még egyszer sajnálom, hogy késtem, de volt pár technikai malőr, ami miatt nem tudtam hamarabb hozni. 

Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást! És ne felejtsetek el pipálni és kommentelni! Szasza Xx


Az út viszonylag csendesen telt, csak néha-néha váltottunk pár szót. Egy ideje már csendben sétáltunk egymás mellett, amikor Harry megtörte a csendet.

- Mióta ismered Zaynt? - kérdezte.

- 12 éve. Iskolás koromban ismertem meg. Azóta ő a legjobb barátom. És te mióta ismered?

- Amióta Londonba költöztem. Olyan 3 éve körülbelül. - rápillantottam. Ő a földet bámulta, aztán felém nézett. Hirtelen elkaptam a tekintetem.

- Értem. És hogy letettek ti öten ilyen jóba?

- Louis és én már régebbről ismertük egymást, Niall majdnem ugyanakkor költözött az utcába, amikor én, és Liam és Zayn is már régebb óta ismerték egymást. Aztán egyszer Louis, Niall és én elmentünk egy focimeccsre ahol ott volt Zayn és Liam is. Végül összehaverkodtunk.

- Aranyos. Régebben hol laktál? - kérdeztem.

- Holmes Chapel.

- Még sosem voltam ott.

- Pedig szép hely. Van egy nagy tó, nem messze ahonnan lakom. Régen sokat jártam oda, főleg a nővéremmel. Neked van testvéred?

- Van egy öcsém, Clark. - éreztem, hogy engem néz, ezért újból rápillantottam, viszont ő nem kapta el a tekintetét, mint én előzőleg. Halványan rám mosolygott, és csak utána szegezte szemeit a cipőjére. - A felsőd megszáradt már?

- Még nem. De megtanultam, hogyha legközelebb a közelemben leszel, ne tartsak magamnál semmi löttyöt. És vigyázzak a testi épségemre. És nem ártana a sajátodra is vigyázni. Szerencsétlen vagy. - nevetett.

- Hé, én nem vagyok szerencsétlen. - fakadtam ki.

- Nekem jöttél, ráléptél a lábamra. Kiütötted a kezemből az innivalóm, a telefonom és a pénztárcám. Az utóbbit sikeresen eláztattad az üdítővel, a telefonomat betörted. Aztán pofára estél, utána meg rám. És megint kiborítottad az italom, csak most a felsőmre. És még a tied is rajtam kötött ki. - nevetett.

- Ahogy itt felsoroltad.. Te is szerencsétlen vagy. - néztem rá.

- Persze, mert a közelemben vagy. Rám hozod a szerencsétlenséget.

- Ó persze, fogd rám.

- Te egész este mindent rám fogtál.

- Ez nem igaz!

- Áááá nem, tényleg nem.

- Lehetetlen vagy!

- Idegesítő vagy!

- Úgy veszekszünk mint egy házaspár.

- Ohohó, előbb szúrom ki a szemem..

- Ne! - állt meg Harry. - Ne szúrd ki.. - komolykodott. - Majd én! - nevette el magát.

- Ekkora férget én még nem láttam, mint amekkora te vagy, Harry. - mondtam komolyan, de a végén én is elnevettem magam.

- Mikor érünk hozzátok? - kérdezte.

- 2 perc kb. Mindjárt ott vagyunk. - mondtam. Ez után az út csendesen telt, egészen a házunkig.

- Ha tudtam volna, hogy ilyen messze laksz, nem kísérlek el. - mondta már a kapunkban állva.

- Mi van te nagy sportember, 20 perc séta kikészített?

- Én igenis sportos vagyok. - húzta ki magát.

- Te röhejes vagy inkább. - nevettem. - Tudod, a pislogás nem számít sportnak.

- Hahaha.. focizok már több, mint 10 éve.

- És a focizás alatt azt érted, hogy a kispadon ülsz, és 10 éve csak arra vársz, hogy pályára lépj? - kérdeztem, mire elnevette magát.

- Jól van Bianca, még visszajövök. - mondta, majd intett egyet, és elindult.

Bementem a házba, majd gyorsan levettem az egyre kényelmetlenebb magassarkúm. Felsiettem a szobámba, majd miután előkotortam egy melegítő nacit és egy pólót, átöltöztem.

Az ágyamon feküdtem, háton, és a mai nap járt a fejemben.  Ez a srác nem normális, komolyan mondom. Pár perc alatt több érzelmet vált ki belőlem, mint más egész élete alatt. És a legfurcsább az, hogy egyszerre taszít, és vonz. Néha szörnyen idegesítő, de van benne valami.. és az a valami nagyon tetszik.

Bianca, ezt most felejtsd el. De olyan aranyos.. de egyben egy tapló is. Úristen, mi a gyász van velem? - gondolataim szabad utat törtek maguknak, és azon kaptam magam, hogy magamban veszekszek. Az egyik oldalam kedveli ezt a majmot, míg a másik utálja. 

- Aaaaarrrgg - morogtam bele a párnába. Jézusom, már morgok is. Komolyan, ez a fiú furcsa dolgokat vált ki belőlem.

Na jó, ezt még most kell abbahagynom. Még visszahozza Zaynt, és többet nem találkozok vele. Ennyi volt. Nem kell másik fiú az életembe. Nekem mindig is Nick marad, soha senkibe nem leszek szerelmes. Hisz a szívem egyik fele Nicknél van, míg a másik fele elveszett.. meghalt. És ezt a részt már soha, senki nem fogja tudni újraéleszteni. Még Harry sem..

A mobilom csörgése zavarta meg gondolkozásomat. Zayn volt az. Letöröltem pár kósza könnycseppet, majd rámentem a zöld answer ikonra, és fülemhez emeltem a készüléket.

- Mondd ki.

- Még sosem hallottam, hogy valaki így veszi fel a telefont. - szólt bele Harry.

- Mit akarsz? - kérdeztem durván.

- Hazahoztam Zaynt. Kinyitnád az ajtót?

- Pillanat. - mondtam, majd kinyomtam a telefont. Lesiettem a lépcsőn, egyenesen a bejárati ajtóhoz. - Jézusom, úgy látom kissé kiütötte magát. - néztem végig Zaynen.

- Aha, kicsit. De beengednél? Mert nem igazán kellemes itt állni úgy, hogy Zayn szinte rám dől.

- Öhm, ja persze.. - álltam félre az ajtóból. - Csak rakd le a kanapéra, innen átveszem. - mondtam, miután mindketten.. vagyis hárman a nappaliban voltunk.

- Nem szívesen hagylak itt vele.

- Úgy csinálsz, mintha félnem kéne tőle. Csak részeg. Sokszor volt már ilyen.

- De..

- Harry, kérlek menj el. - sóhajtottam.

- Rendben. De ha bármi van, hívj fel. Zayn telefonjába megtalálod a számom. - mondta kedvesen. Nem hittem volna, hogy ilyen is tud lenni.

- Nem lesz rá szükség. Szia.

- Szia. - intett, majd elment.

Nem akartam ilyen goromba lenni vele, de muszáj volt valahogy elérnem, hogy elmenjen. Pedig legszívesebben utána kiabáltam volna, hogy inkább mégis csak maradjon..

Fogalmam sincs mit csináljak.. még csak azt sem tudom mit érzek. Semmit. Semmit nem érzek. Úgysem látom többet, minek is agyalok ilyeneken?

- Vissza akarok menni. - dünnyögte Zayn a kanapéról.

- Nem mész te sehova. - mondtam. - Hozok neked vizet, várj. - a konyhába mentem, majd miután töltöttem egy pohár vizet, visszasiettem Zaynhez. - Idd meg.

- Nem kell. - tolta el. Olyan kis vicces volt, ahogy szédikélt a kanapén, csukott szemmel, és azt se tudta hol van.. na így jár az, aki lerészegedik.

- De kell. Idd meg. Csak egy kortyot. - kérleltem.

- Nem kell.. - ismételgette. Úgy érzem, hosszú éjszakám lesz.

***

Már 2 napja, hogy Zayn elrángatott bulizni. És 2 napja, hogy egyfolytában ő jár a fejemben.. a mosolya, a zöld szemei.. Jézusom, mintha egy Taylor Swift klipben lennék.

Szerencsére mára már lesz valami, vagy inkább valaki, aki eltereli a figyelmem.. hisz meglátogat Lisa, és elmegyünk megnézni a lakást, amit kinéztem neki. Olyan rég láttam, már hiányzik. Igaz, minden nap szinte beszélünk, de az nem ugyanaz.

Ránéztem az órára, és nehezen, de tudomásul vettem, hogy ideje lesz kikelni az ágyból, hisz már mindjárt dél. És Lis azt mondta, 1 körül itt lesz..

Lebotorkáltam a lépcsőn, és a konyhába mentem. Megcsináltam a müzlim, és beültem a tv elé. Ilyenkor úgy éreztem, még nem nőttem fel teljesen. Még van időm.

Igazából szeretnék újra gyerek lenni. Amikor még semmi gondom nem volt, maximum annyi, hogy nem volt kedvem megcsinálni a házi feladatot. Hiányoznak ezek az idők.

Gondolkozásomat a telefonom zavarta meg. Egy sms jött, de a szám nem volt ismerős.

Otthon vagy? Mindjárt ott vagyok, remélem nem baj.

Lisa lenne? De neki tudom a számát.. biztos csak lemerült az övé, és az unokatesójáéról küldött.. vagy nem tudom.. De más nem igazán lehetett, hisz csak ő jön ma hozzám.

Az sms írójának igaza volt, tényleg hamar ideért. Boldogan nyitottam ki az ajtót, de nem Lis állt az ajtóban.. annyira meglepődtem, fogalmam sem volt, mit csináljak.