8. fejezet

 Ahoj! Mint láthatjátok, megérkezett a 8. fejezet is. Kimondhatatlanul örültem a 19 következő pipának az előző fejezetnél, viszont csak 6 kommentet kaptam. Persze azoknak is nagyon örültem, de szeretném, ha többen írnátok. Persze nem erőszak a disznótor, de ha van fél percetek, szánjátok már rá arra a pár mondatra, mert 1-2 mondattal máris bearanyoztátok a napom, és egy újabb löketet ad az íráshoz. Remélem ehhez a részhez már kapok több kommentet. :)
A fejezetről annyit, hogy véleményem szerint elég lapos és rövid lett, de az események csak ezután fognak beindulni, szóval azt hiszem megéri várni.

Jó olvasást! Szasza Xx


- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem meglepve.

- Cuki a pizsid. - nevetett Harry. - Olyan kis ennivaló. - mondta, mire kissé elnevettem magam. Biztos nagyon elbűvölő lehetettem a halál ciki pizsamámmal és a kócos hajammal.

Szedd össze magad, és ne nevetgélj!!! - mondtam magamnak.

- Humor Herold.. na mondd, miért jöttél?

- Emlékszel, amikor mondtam neked, hogy a focizok, te meg kiröhögtél? - kérdezte, mire egy aprót bólintottam. - Szóval, pár nap múlva meccsem lesz, és ha gondolod, eljöhetnél..

- Hááát.. - szívem szerint rögtön igent mondtam volna, de nem tehettem. El kell kerülnöm a srácot. Nick miatt.. rosszul érzem magam. Olyan, mintha megcsalnám.. tudom, hogy ő nincs többé, de mégis..  - Bocsi, de nem.

- Miért?

- Nem érek rá.

- Nem is mondtam, melyik nap lesz.

- Egész hétre be vagyok táblázva. - magyaráztam.

- Remek. Akkor pénteken, 11 előtt legyél a nagy füves pályánál. - mosolygott, mintha beleegyeztem volna.

- Süket vagy? Nem megyek!

- Akkor pénteken, szia. - intett boldogan, majd elment.

- Várj! - kiabáltam utána, amikor eszembe jutott az sms-es dolog. - Neked honnan van meg a számom?

- Zayn telefonjából. - rántott vállat, majd be is ült a fekete kocsijába, és elhajtott. Sóhajtottam egyet, majd becsuktam az ajtót.

Ez a gyerek bolond. Biztos, hogy nem fogok elmenni. Amúgy is, már 2 napja nem voltam Nicknél, pedig minden nap kimegyek hozzá. Valószínű ma sem fogok menni, mert Lisa estig itt lesz, és nem követek el még egy hibát, sötétedés után nem megyek ki. Még mindig nem tudom ki volt az az alak, de nem akarok vele újra találkozni. Hiába ismételgetem magamnak, hogy szellem nem lehetett, más nem jut eszembe. Olyan hirtelen tűnt el.

- Minden rendben? - zökkentett ki anya hangja.

- Úristen anya, a szívbajt hozod rám. - kaptam a mellkasomhoz. - Amúgy igen, miért?

- Egy ideje már ott állsz az ajtónak támaszkodva.

- Ja, persze, minden rendben. - léptem el onnan.

- Ki volt itt az előbb?

- Senki, csak egy ismerősöm. - mondtam, majd felsiettem a szobámba, hogy elkészüljek.

Mivel elég jó idő volt, egy rövidnacira és egy pólóra esett a választásom. Hajamat lófarokba kötöttem, majd fogat mostam. Alig végeztem, már csengettek is.

Leszaladtam, és ajtót nyitottam.

- Szia. - öleltem meg szorosan Lisát.

- Szia. Boldog Szülinapot, utólag is!

- Köszönöm. Gyere be. - miután fogtam egy csomag chipset, és egy 2 literes kólát, felvonultunk a szobámba.

- Van számodra valamim. - mosolygott, majd átnyújtott egy ajándéktáskát.

- Lis, nem kellett volna.

- Nem tetszik?

- Dehogynem, imádom, de tényleg nem kellett volna. De azért köszönöm. - öleltem meg újra. - Amúgy, mesélj, mizujs?

- Képzeld, találkozgattam egy sráccal, aztán pár randi után kinyögte, hogy neki van barátnője, és őt szereti. Azt hittem felpofozom.

- Nyomorék.

- Az. De nem is érdekel, nem kell pasi. Amúgy mikor megyünk megnézni a lakást?

- Azt mondta a tulaj, hogy olyan 3 óra fele menjünk.

- Oké. És veled mi újság?

- Hát, semmi érdekes.Vagyis.. van egy srác, aki igazából nagyon idegesítő, és folyton marjuk egymást, de nem tudom, mégis van benne valami. És állandóan leégetem magam előtte..

- Dehogy égeted le magad, csak te hiszed azt.. - nyugtatgatott.

- Valóban? Nekimentem, ráléptem a lábára, majd kiütöttem a kezeiből a dolgait, széttörtem a telefonját, 2x kiborítottam az innivalóját, egyszer ráestem, ráöntöttem a saját innivalóm, és pofára estem előtte. Ja, és ma reggel meglátott a fánkos pizsimben. - meséltem, mire elröhögte magát.

- Na jó, talán kicsit beégtél.

- Ja kicsit. De nem is baj, távol szeretném magam tartani tőle.

- Miért?

- Mert egy féreg. Álladóan csesztet a hülyeségeivel. Meg amúgy is.. Nick is ott van. Olyan mitha megcsalnám.

- Szerintem Nick azt szeretné, hogy boldog légy.

- Nem tudom, Lis. De mindegy, akkor sem kell Harry. Egy nagyképű, öntelt görény, aki azt hiszi bárkit megkaphat, csak mert ránézett a zöld szemeivel, és az édes mosolyával.

- Aha. Te teljesen belezúgtál.

- Héé, ez nem igaz. - vágtam hozzá egy párnát.

- Hogyne, persze.

- Komolyan nem. Ha tetszene, elmennék a meccsére.

- Milyen meccs?

- Focimeccse lesz pénteken, és hívott, hogy menjek el, de nemet mondtam.

- Te hülye vagy. Miért?

- Mert nem vagyok rá kíváncsi..

- De az vaaaaaaaagy. - mosolygott.

- Nem vagyok az..

- Na jó, teszteljünk téged. Öhm.. - nézett körbe a szobában, végül megfogott egy kispárnát. - Itt van ez. - nyomta a kezembe. - Csukd be a szemed, és képzeld azt, hogy ő Harry. Mit csinálnál most vele?

- Ez nem megy, nem tudom csak úgy ideképzelni.

- Gyerünk már.

- Na jól van, megpróbálom..

Minden erőmmel azon voltam, hogy magam elé képzeljem őt. És azt hiszem, sikerült is.

- Látom, sikerült. - nevetett fel Lisa. Ekkor vettem észre, hogy lekaptam a párnám !?

- Ne nevess! A párna hibája.. túl vonzó volt. Meg amúgy is. Ő mászott rám. - dobtam félre.

- Te tényleg belezúgtál.. mármint nem a párnába, hanem Harrybe.

- Gondoltam, hogy rá gondolsz. - nevettem. - Amúgy nem tudom, talán.. de mint már mondtam, lényegtelen, mert nem akarom többet látni. Nem lesz ennek jó vége. Nekem nem kell más Nicken kívül. Tudod milyen rossz volt, amikor Harryvel voltam, és egyszer csak eszembe jutott Nick? Akármi is történik, őt mindig szeretni fogom.

- Attól még másoknak is adhatsz esélyt.

- De nem fogok.

- Meg fogod bánni. Azért gondolt át ezt a meccses dolgot. Ha kell, megyek veled.

- Átgondolom, de csak miattad. De most már hanyagoljuk a Harry témát.

***

- Szóval ez lenne a lakás. - mondta a tulaj, miután körbevezetett minket. - Hagyom egy kicsit gondolkozni. Pár perc és visszajövök.

- Na, mit gondolsz? - kérdeztem. 

- Tetszik, aranyos. Nem túl nagy, de nekem pont elég. És te is bármikor jöhetsz, mert van egy plusz szoba.

- Akkor, meg van a lakás, amit kerestél? - kérdeztem, mire boldogan bólintott egyet. 

Még Lisa és a fickó elintézték a papírmunkát, aztán már mehettünk is el. 

Úgy döntöttünk, sétálunk egy kicsit, mielőtt visszamennénk hozzánk.

- Alig hiszem el. 3 nap múlva költözhetek a saját lakásomba. - mondta majd' kicsattanva Lisa. - Úgy látszik ez a péntek nagyon jó nap lesz. 

- Ezt hogy érted? - néztem rá kérdőn.

- Hát, én már kora reggel lecuccolok, aztán megyünk a szívtipródhoz, hogy szurkoljunk neki. 

- Ne hívd már így. És még nem is biztos, hogy megyünk. Meg amúgy is, ha mennénk, nem lenne időd kipakolni. - kerestem a kifogásokat.

- Mekkora szerencse, hogy itt van minden cuccom az unokatesómék. Szóval péntek reggel csak átpakolom a bőröndöket a lakásba, majd mehetünk a meccsre. És ha hazaértem, kipakolok majd.

- Tényleg, szerencse. - ironizáltam.

- Imádom ezt a lelkesedést. - nevetett Lisa. - Na gyere, meghívlak egy sütire.

***

- Most komolyan. Te még alszol? - hallottam meg Lis hangját. 

- Nem, már nem. - dünnyögtem a párnába. Nehezen, de erőt vettem magamon, és felültem. - Miért keltettél fel? - kérdeztem még félig kómásan, 2 ásítás között.

- Az első ok az, hogy fel vagyok pörögve. A másik meg az, hogy ma van a fiúkád meccse. 

- De csak 11-től. És 9 óra van. - néztem a telefonomra. - Amúgy ne becézgesd már. Nem a fiúkám, sem a szívtipróm, sem a bébibogyóm.. Semmi ilyesmi. 

- Jó jó, nyugi. - emelte kezeit védekező állásba. 

- Amúgy az sem biztos, hogy megyek. 

- Ne csináld már, azt mondtad hogy..- kezdett bele, de félbeszakítottam.

- Hogy majd még átgondolom. Megtettem, és arra jutottam, hogy nem megyek.

- Naaa, kérlek. - nézett rám kiskutya szemekkel. 

- Ugye tudod, hogy ezzel nem tudsz meghatni? 

- Ó, gyere már. Jó lesz. - nyávogott tovább Lisa. Ránéztem, majd visszadőltem az ágyba. 

- Talán. -sóhajtottam, majd újra felültem.

- Igeeeeeen!

- De ne hagyd, hogy megint leégessem magam valami hülyeséggel. Egyszóval ne hagyd, hogy bárhova is menjek, vagy bármit is mondjak.

- Oké, nyugi. Nem fogom hagyni. Na de most gyere, és készülj. - rángatott ki az ágyból.

- De még csak fél10 lesz. 

- Nem baj. Azt mondtad 11-kor kezdődik. És Harry mit mondott? Hogy 11 előtt legyél ott. Szóval azt akarja, hogy a meccs előtt beszélgessetek még. 

- Minek? 

- Talán te vagy a kabalája. Milyen romantikus. 

- Kabala? Annyi szerencsétlenséget okoztam neki pár óra alatt, mint más egész életében. 

- Az mindegy. - legyintett. 

Lementem a konyhába harapni valamit, majd a fürdőbe mentem elvégezni a szokásos reggeli dolgaim. Visszamentem a szobámba, majd Lisa unszolására elkezdtem a ruháim közt válogatni. 
Hosszas vitatkozás után - Lissel nem könnyű az ilyen - végül megtaláltuk a mindkettőnknek tetsző szettet. Igazából semmi extra nincs benne, hisz csak egy sima farmert választottam, egy egyszerű sötétkék felsővel. A hajammal nem csináltam semmit, hagytam, hogy kiengedve legyen. 

- Biztos tetszeni fog neki. - nézett végig rajtam Lisa.

- Nem akarok tetszeni neki. 

- Aha, persze.

- Komolyan, Lis. - ültem le az ágyra. - Nem akarom látni, nem akarom, hogy bármi is legyen köztünk. Nem akarok semmit tőle.. vagyis, az egyik felem biztosan nem. - sóhajtottam. - De a másik felem viszont nagyon is látni akarja.. Fogalmam sincs mit érzek. - hajtottam le a fejem. - Ez vicces. - nevettem fel kínosan. - Nem tudom mit érzek, pedig alig pár órát voltunk együtt összesen. 

- Tudod mit gondolok? - ült le mellém Lisa. - Hogy félsz. Ugye? - nézett rám. 

- Talán.. nem akarok megint egy olyan embert elveszíteni, akit szeretek. Nem akarom újra átélni. És minden jót valami rossz követ. Kitudja, lehet összejönnék Harryvel, újra szerelmes lennék, aztán történne valami. Vagy nem is kell ahhoz járnunk. Én beleszeretek pár randi után, ő meg faképnél hagy. - a sírás szélén voltam, de tartottam magam. 

- De lehet, hogy életed legboldogabb perceit halasztod el, amiért nem mersz kockáztatni. 

- Mindegy, hagyjuk.. Inkább induljunk. - erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd felálltam, és felhúztam a fehér tornacipőm. - Elmentünk! - kiabáltam a szüleimnek, majd elindultunk arra a bizonyos focimeccsre.